W. Kovács András

életrajz | kontakt | publikációs lista

utolsó frissítés: 2015. június 20.


Kiegészítés a "Wass Albert-dosszié"-hoz

Wass Albert (1908-1998) ma az egyik legolvasottabb magyar író, ismertségéhez azonban a körülötte folyó éles politikai viták is jelentős mértékben hozzájárultak. Mint ismeretes, Válaszúton született, a kolozsvári református kollégiumban, majd a debreceni Gazdasági Akadémián (1928-1931) és Németországban tanult, 1932-ben pedig visszatért Romániába. Korán elkezdett írni (Debreceni Újság, Budapesti Hírlap, Ellenzék), majd verseskötetei jelentek meg, de igazán ismertté nagysikerű regényei tették (Farkasverem, A funtineli boszorkány stb.). 1944-ben a Nyugatra vonuló magyar csapattestekkel Németországba menekült, néhány évig ott élt, majd 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Az írót 1946 márciusában - tehát 1944-es távozása után közel két évvel - a kolozsvári Népbíróság halálra ítélte, egy olyan per keretében, melynek jogi értelemben vett szabályosságát a magyar történészek és a közvélemény máig megkérdőjelezik. Az akkor megfogalmazott vád szerint Wass Albert felbujtója volt azoknak az Észak-Erdélybe bevonuló magyar katonáknak, akik 1940 szeptemberében Cegén négy, Omboztelkén pedig 11 embert végeztek ki. Ezen tragikus események - főleg az író állítólagos szerepe miatt - ma is élénken foglalkoztatják a magyar és román közvéleményt. Megjegyzendő, hogy az Amerikai Egyesült Államok hatóságai, mivel Wass Albert bűnösségét - tehát a felbujtás tényét - nem látták bizonyítottnak, végig megtagadták kiadatását Romániának. Mindazonáltal a mai román hatóságok bűnösnek tekintik őt.

A pernek és Wass Albert személyének megítélése ma igencsak eltérő a magyar és román publicisztikában és a meglepően kevés szakirodalmi elemzésben. Noha az 1946-os per vádirata és az ítélet már nyomtatásban is tanulmányozható, 1940-es, tehát az ügy értékelésében fontosnak mutatkozó egykorú források eddig hiányoztak.[1] Az itt közölt irat a Cegén történteknek vélhetőleg egyik legfontosabb egykorú forrása. Elemzését az ügyre vonatkozó, remélhetőleg a továbbiakban még előkerülő más iratok figyelembevételével kell majd elvégezni. Feltehetően a tévedés veszélye nélkül annyi már most elmondható, hogy az irat, noha Wass Albertet nevezi meg feljelentőnek, nem tartalmazza annak említését, hogy az írónak a négy ember kivégzésében szerepe lett volna.

Az itt közölt irat igen gyarló helyesírása olykor többféle megfejtést is lehetővé tesz, ezért a hibás megfogalmazásaira, egyes szóalakjaira - a XX. századi iratok kiadására vonatkozó legutolsó szabályzat ajánlásaitól[2] eltérően - jegyzetben hívtam fel a figyelmet. Az egyes szavak helytelen írásmódját megjegyzés nélkül javítottam (G. kath. helyett g. kat.-t, Grof helyett gróf-ot, földmives helyett földmíves-t, szitotta helyett szítottá-t írtam stb.) A központozást értelem szerint használtam, a szavak egybe- és különírását, a kis- és nagybetűk használatát a mai helyesírás gyakorlatához igazítottam. Az értelemszerű kiegészítéseket szögletes zárójelbe tettem.

A függelékben közölt irat ismeretlen maradt a magyar kutatás előtt, noha román fordítását már korábban közzétették az Interneten.[3] Előkeresésében Lechinţan Vasile, a kolozsvári Állami Levéltár munkatársa volt segítségemre.

Függelék

M. kir. kolozsvári 2. csendőrcsoport.                                                                   Czegei[4] őrs.

27. szám,

bün. 1940.

Másolat:

Marzsinyán Péter és társa vasszentgothárdi[5] lakosok internálását kéri

A kir. járási katonai parancsnokságnak

Kékes[6]

Czege, 1940. október 5.

Az eljárás alapja:

            Az őrs járőrének 1940. október 4-én Vasszentgothárd községben nyert értesülése.

Tanúk:

1. Gróf Wass Albert, szül. 1908. január 8-án ref. nős, földbirtokos vasszentgothárdi lakos, érdektelen, előadta, hogy Marzsinyán Péter szül. 1890. május 26-án Vasszentgothárdon g. kat., nős, földmíves, atyja: Arszentya, anyja: Pap Mária vasszentgothárdi lakos a román uralom ideje alatt magyarellenes és nagy Vasgárda[7] meggyőződése folytán a románok javára és a magyar kisebbség kárára az elégedetlenséget szította. A bécsi döntés hírére a birtokának hátrahagyása mellett Vasszentgothárdról [egy] román megszállás alatt tartott határmenti községbe menekült. Dr. Marzsinyán János ügyvéd,[8]  vasgárdista szervező és vezető [az ő] értelmi és erkölcsi támogatója volt. Noha Vasszentgothárdon a Vasgárda[9] helyi szervezete hivatalosan megalakulva nem volt, nevezettek mégis a Magyarországra káros gyűlöletet szították és a magyar eszme elnyomói voltak.

Marzsinyán Péter és Marzsinyán Mária, szül.[10] 1919. december 13-án Vasszentgothárdon, g. kat., hajadon, háztartásbeli, apja: Péter, anyja: Puskás Irén, vasszentgothárdi lakosok súlyos és káros esete még a következő volt.

1939. év nyarán, július havában [a Wass család] Vasszentgothárdon levő kastélyának dombos és díszbokros udvarán, nappal, a magyar szellem fejlesztése, ébrentartása és az erdélyi magyar írók[11] időszerű kérdéseinek megbeszélése érdekében titkolt megbeszélés címén 16 fős értekezletet tartottak. A román értelemben titkos értekezleten jelen voltak:

1. Kiss Jenő[12] író és lapszerkesztő, kolozsvári

2. Flórián Tibor[13] író és lapszerkesztő, szamosújvári

3. Varró Dezső[14] író és lapszerkesztő, dési

4. Venczel József[15] író és lapszerkesztő, kolozsvári

5. Nagy István[16] író és lapszerkesztő, kolozsvári

6. Blomberg Mária bárónő,[17] czegei

7. Abafáy Gusztáv író és lapszerkesztő,[18] budapesti lakosok és még magyarokhoz vissza nem tért magyar kiválóságok.[19]

A kellő elővigyázattal tartott értekezletükön elhangzott, magyar értelemben hasznos beszédüket Marzsinyián Péter utasítására leánya, Marzsinyán Mária, [továbbá] Mihály Eszter és Mihály Rozália, volt vasszentgothárdi lakosok lehallgatták oly módon, hogy a kastély bokros és dombos részén közelükbe férkőztek. Közben a czegei román csendőrőrsön jelentést tettek és csak [a] véletlenen múlott,[20] hogy a román csendőrök elől Abafáy Gusztáv magyar kiküldöttet megszöktetni és az életnek megmenteni tudták [!]. Őket,[21] mivel román alattvalók voltak, nem fogták el, csupán kémkedés és titkos összejövetel, népgyűlés címén kerültek a román kolozsvári VI. hadtestparancsnokság ügyészségére,[22] hol 6 hónapig[23] is folyt ügyükben [a kivizsgálás]. Az említett események [miatt] részben "igen", túlsúlyban azonban hamis, koholt tanúvallomások alapján őket vád alatt tartották.

Azt, hogy ítélet nélkül ügyüket keresztül tudták vinni, annak köszönhetik,[24] hogy kiváló védői szerepük volt, és sok alkalom volt az anyagi előnynek.

Előadta még,[25] hogy Marzsinyián Péter 1940. szeptember 9-én [a] Vasszentgothárdon átvonulóban volt román csapatokat gazdasági udvarára kalauzolta, és több román tiszt és katona őt és családját, valamint alkalmazottait töltött fegyverekkel agyonlőni akarták, és a falnak állították. Ily módon megtiltották, hogy az istállóba hatolt román katonákat akadályozzák abban, hogy 11 darab lovát és 13 darab ökrét engedélye nélkül elhajtsák. Az elhajtott elrabolt állatainak értéke 350.000 leu [!] volt és ezen felül lakását is feldúlták, mely idő alatt Murzsinyián [!] Péter őt és családját gúnyosan nevette és súlyosan sértegette.

Azt, hogy nem lett agyonlőve, engedelmes és nyugodt magatartásának köszönhette.[26]

A románok után Vasszentgothárdra beérkezett magyar összekötő honvédtiszt uraknak az esetet jelentette, akik a románok után hajtottak és mintegy 50 kilométer távolságról,[27] már román területről 9 darab lovát és 6 darab ökrét visszahozták, visszahajtották.

Előadta, hogy Vasszentgothárd község túlnyomó részben román érzelmű és a magyarság eszméjét egyedül ő és családja vitte és hirdette, amint azt sok áldozattal[28] és kockázattal tehette. A magyarság ellen a jelenleg visszamaradt Marzsinyián Péter és annak nevelt leánya, Marzsinyián Mária[29] dolgozott, akik a román csendőrséggel és más hatóságokkal összeköttetésben állottak. Szerepük és munkájuk a mai állam érdekeire is káros, mert meggyőződéses román érzelmük nem kétes.

Megjegyzés:

            Az őrs járőre Marzsinyán Péter, Marosán Mária, Mihály Eszter, Mihály Rozália, Moldován József és Katz János vasszentgothárdi lakosokat kgy-ságuk [=kémgyanússáguk?] és vasgárdista[30] szerepük miatt 1940. szeptember 21-én Vasszentgothárdon elfogta és írásbeli jelentéssel a m. kir. 11. honvéd gyalogezred "K" szervének Czegén átadta. Nevezettek közül Marzsinyán Péter és Marosán Mária aznap szabadlábra került, míg a többi, midőn honvéd járőr kíséretében voltak, Czege község határában szökést kíséreltek meg, nem álltak meg és lőfegyverhasználat folytán életüket vesztették.

            Nevezettek hulláját a honvédség a lőfegyverhasználat helyén elföldeltette.

Marzsinyán Pétert[31] és Marosán Máriát kérem magyarellenességük miatt internáltatni,[32] mert azok szabadon hagyása az állam érdekeire és a közrendre káros.

Nyomozta:

Polgár István tiszthelyettes jv. és Vucsák Sándor próbacsendőr.

Bizalmi egyének:

            Bakos Pál gazdasági intéző és Tarpay Miklós kp. határvadász vasszentgothárdi lakosok.

Polgár s. k. thtts.

A másolat hiteléül:

Kolozsvár, 1941. május 24.

[Az irat alján két bélyegző, az elsőnek a felirata: Magyar királyi 9. csendőr nyomozó alosztály parancsnokság Kolozsvár. - A 2. bélyegző felirata: a hivt. levő nyom. ao. pk.-a helyett: olvashatatlan aláírás]

Az irat jelzete: Állami Levéltár, Kolozsvár (Direcţia Judeţeană ale Arhivelor Naţionale, Filiala Cluj), Kolozs vármegye levéltára (Fond Prefectura judeţului Cluj), 1067/1940. sz. iratcsomó (dosar nr. 1067/1940), 27/1940. sz. irat.

W. Kovács András

W. Kovács András (1975) - tud. munkatárs, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár


[1] Az 1946-os peranyag közlése: Szakács István Péter: A vádlott neve Wass Albert (dokumentumok a Wass Albert-dossziéból). Pro memoria Székelyudvarhely, 2002. - A témával kapcsolatos más fontosabb cikkek, tanulmányok: Nagy Mihály Zoltán: Wass Albert háborús bűnpere. In: PoLísz. A Kráter Műhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja, 78 (2004 aug.-szept.), Melléklet, 1-7; Vekov Károly: Tények és dokumentumok egy koncepciós per kapcsán. In: Raffay Ernő - Takaró Mihály - Vekov Károly: A gróf emigrált, az író itthon maradt. Wass Albert igazsága. Balázs Ildikó és Lukácsi Éva tanulmányával. Bp. 2004. 149-182; Vekov Károly: Wass Albert "bűne". In: Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2004. 525-534. - Ezen magyar nyelvű tanulmányoktól gyökeresen eltérő álláspontot fogalmaz meg Bodea, Gheorghe I. - Suciu, Vasile T. - Puşcaş, Ilie I.: Administraţia militară horthystă în nord-vestul României. Septembrie-Noiembrie 1940. Cluj-Napoca, 1988. 413-431 illetve Lechinţan, Vasile: Procesul criminalilor de război de la Ip, Treznea, Huedin, Mureşenii de Câmpie şi din alte localităţi sălăjene. In: Acta Mvsei Porolissensis 17 (1993). 271-306. Ez utóbbi cikk tartalmazza az 1946-os peranyag román eredetijének a közlését is.

[2] "A szöveg kritikai megmunkálásához tartozik a forráskiadvány kéziratának leadása időpontjában hatályos akadémiai helyesírási szabályzat előírásainak érvényesítése a közlésre szánt szövegekben. A mai helyesírás alkalmazását indokolt a szerkesztői tájékoztatóban jelezni. A közreadó a helyesírási átigazítás során az egyes szavak régies írásmódját tegye át ma használatos formába, javítsa ki, ill. pótolja a központozási fogyatékosságokat, a mai gyakorlat szerint alkalmazza a kis- és nagybetűket, a keltezésben szintén igazodjék a mai eljárási módhoz, a helyesírási hibákat betűcseréket javítsa ki, a nyilvánvalóan elnézésből megismételt szavakat iktassa ki, ezekhez az igazításokhoz nem szükséges jegyzetet fűzni. ... Az értelmetlen, többértelmű mondatokat, szintagmákat, tévesen használt idegen szavakat a közreadó nem módosíthatja, nem igazíthatja ki, hanem az ilyen szöveghelyek után a [sic!] jelzést kell alkalmazni" Lásd Sipos Péter: A XX. századi forráskiadás problémái és ajánlás a forráskiadás szabályzatára. In: Fons 7 (2000), 171-184. - A szövegben előforduló rövidítések: ao. = alosztály; g. kat. = görög katolikus; hivt. levő = hivatalban levő; jv. = járőrvezető; m. kir. = magyar királyi; kp. = karpaszományos; pk. = parancsnok; s. k. = saját kezűleg; tth. = tiszthelyettes.

[3] http://www.geocities.com/rsorban/procesul_unei_epoci.htm (2005. március 30-i állapot).

[4] Cegei. - Cege (egykor Doboka, majd Szolnok-Doboka vármegye), románul Ţaga (Kolozs m).

[5] Helyesen: vasasszengothárdi. - Vasasszentgothárd, vagy Szentgothárd (egykor Doboka, majd Szolnok-Doboka vármegye), románul Sânetjude (Kolozs megye).

[6] Kékes (egykor Doboka, majd Szolnok-Doboka vármegye), románul Chiochiş (Beszterce-Naszód megye).

[7] Helyesen: vasgárdista.

[8] Az iratban és következik.

[9] Az iratban: vasgárdista.

[10] Az iratban: szült.

[11] Az iratban irói következik.

[12] Kiss Jenő (1912-1996), költő műfordító, az Erdélyi Helikon szerkesztője. Lásd: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I-IV. Bukarest-Kolozsvár, 2002 (a továbbiakban RMIL). III. 52-56.

[13] Flórián Tibor (1908-1986), költő, műfordító. 1949-ben emigrált Amerikába (RMIL I. 596).

[14] Varró Dezső, költő, a Szamosvidék c. Désen megjelenő folyóirat és az ugyanott kiadott Vármegyei Közélet c. hetilap munkatársa (Kuszálik Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940-1989. Bp. 1996. 163, 185).

[15] Venczel József (1913-1972), szociológus, a Hitel (1936-44) szerkesztője (Kuszálik: i. m. 103; Új magyar irodalmi lexikon. III2. Bp. 2000. 2409-2410).

[16] Nagy István (1904-1977), baloldali író (RMIL IV. 41-45).

[17] Blomberg Mária, valószínűleg elírás Blomberg Carla (1907-1983) helyett, aki Czegei Carla írói nevet használta (RMIL I. 245).

[18] Abafáy Gusztáv (1901-1995), publicista, irodalomtörténész (RMIL I. 13).

[19] Az iratban: kiválóságai.

[20] Az iratban: mullott.

[21] Azaz a csoport többi tagját.

[22] Az iratban: ügyészére.

[23] Az iratban: hónapok.

[24] Ti. a kivizsgáltak.

[25] A tanú, azaz Wass Albert.

[26] Az iratban: köszönhették.

[27] Az iratban e szó helyett útról olvasható.

[28] Az iratban: áldozat.

[29] Helyesen Marosán (=Mureşan) Mária, Marzsinyán (=Mărginean) Péter fogadott leánya.

[30] Az iratban: vasgárda.

[31] Az iratban: Péter.

[32] Az iratban: internálásukat elrendelni.